A napokban kaptam egy aranyos levelet, amit megosztanék veletek:
A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apja leülteti, és
így magyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, ...
és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és
minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra
ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és
szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja
felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy
az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál
be az ablakon, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival,
hogy mi is az a politika, mire ő így felel:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt,
amit a szakszervezet csak bámul, a kormány eközben alszik, a néppel
senki sem törődik, a jövő viszont szarban van...
2008.11.03.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése