Kovács Máté blogja

Figyelem! Autófeltörés!!!

2010-12-08T14:22:00.002+01:00

Mindenki legyen óvatos, és legyen résen!

A tegnap éjszaka folyamán feltörték az autómat, és ellopták belőle az akkumulátort. Szétvágták a vezetékeket, és a motorháztetőt is meghajlították. A legszörnyűbb az egészben, hogy a Rendőrséggel szemben történt mindez...

Riportok a vörösiszapról - From www.munkaspart-2006.hu

2010-10-14T20:22:00.001+02:00

Riportok a vörösiszapról
2010. október 14. csütörtök, 15:11

Kalocsai Kinga riportjai a helyszínről

2010. október 8-án reggel elindultam Devecserbe két kamerás segítségével. Nem sokkal 10 óra után megérkeztünk a lezárt faluhoz, ahol a rendőrök tájékoztattak minket, hogy Ajkán lesz Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár sajtótájékoztatója, majd onnan viszik be a sajtót buszokkal bejárásra a vörösiszap súlytotta területekre. Átmentünk Ajkára, ahol már gyülekeztek a sajtó munkatársai, 80%-uk külföldi volt, Japántól kezdve Európa számos országán át, de jelen volt a magyarországi sajtó színe-java is.

11 órakor megjelent a környezetvédelmi államtitkár és eligazítást tartott. Lényege az volt, hogy betarva ígéretét bejárást eneged a sajtónak a vörösiszap által borított területekre és magához a tárolóhoz. Elmondta, hogy Devecserben nem állunk meg, csak áthajtunk rajta, csak Kolontáron és az épülő elvezető ároknál engednek ki minket a buszról, valamint a tárolóknál. Elmondta, hogy az a döntés született, hogy nem lesz lehetősége a sajtónak beszélni, interjút kérni az emberektől, vele lehet csak interjút készíteni. (Ezért nem álltunk meg Devecseren).

Ezekután megkezdődött a felszállás a három buszra, én megragadtam a két ismerős kameratáskáját és felszálltam az egyik buszra, szerencsére senki nem kérdezte, hogy ki vagyok, mit keresek itt, így egyetlen civilként elindultam a bejárásra az újságírókkal.

Nekem nem volt védőöltözetem, sem maszkom, de nem én voltam az egyetlen, senki nem szólt rám, hogy kellene, és nem volt lehetőség kérni sem. Engedték, hogy így menjünk.

Elindult a három busz rendőri kísérettel, elérkeztünk Devecserhez, amin valóban csak áthajtottunk. Az utcákon mindenhol állt a vörösiszap, a látvány borzasztó volt. Az emberek kint álltak a házaik előtt és nézték elhaladó buszainkat. Nem volt rajtuk sem maszk, sem gumicsizma, úgy álltak a vörösziszap fedte utcákon...

Áthajtottunk Devecseren és a két település között megálltunk ott ahol építik az elvezető árkot. Illés Zoltán elmondása szerint három nap alatt építik fel, ami szerinte nagy szó, de hozzá tette, hogy a tározó egyik fala bármelyik pillanatban ledőlhet teljes egészében és lehet, hogy addig el sem készül az elvezető. Legfeljebb egy hetet adott a falnak, de mondta, hogy akár már az előtte lévő napon is ledőlhetett volna. Megkérdeztem erről a katasztrófavédőket, ők ezt megerősítették. Az árokról még annyit, hogy szerintem az sehogy sem állt, bár nem vagyok szakember, de annak a mélysége semmit nem ért, nem tudom, hogy lesz abból bármi is hétfő éjszakára.

Amikor itt leszálltunk a buszról, megcsapott a levegő, soha nem éreztem még ilyet, lehetett érezni, hogy ott valami nem stimmel, nehéz volt lélegezni és nehéznek éreztem a tüdőmet, pedig dohányos vagyok. Ekkor többen megrémültek, akik maszk nélkül voltak, mint én. Ekkor körülnéztem és láttam, hogy a munkások jó része szintén védőmaszk nélkül dolgozik kint a területen...

Innen továbbindultunk Kolontárra, belépve egy kísértet város képét keltette. Ekkor döbbentem rá, hogy Devecser ehhez képest semmi nem volt. Kolontáron minden vörös. Leszálltunk a buszról, még mindig maszk nélkül. Elindultunk bejárásra. Borzasztó látvány volt. Miközben mentünk, vegyvédelmi ruhások jöttek velünk szemben, de elhaladtunk egy rendőr mellett, akin nem volt maszk. Odamentem hozzá megkérdezni, hogy miért nincs. A válasz az volt, hogy nem kötelezték rá. (Van munkavédelmi előírás!) Itt is több munkás maszk nélkül volt. (Közben mi valakitől kaptunk maszkot, végre...) A munkások egy része valamit lapátokkal kapirgált, de az elkapart vörösiszapot nem rakták sehova, mások egy slaggal locsolták a járdát, ahová máshonnan folyt vissza az iszap. (Ennek mi értelme, kérdeztem magamban.) Kolontáron már sírtam is a látványtól, de ahogy észrevettem nem én voltam egyedül...

Volt egy ház, amibe bementünk többen, állt benne a vörösiszap. Ott volt a család minden személyes tárgya, konyhakés még az asztalon. Láttam egy családi fényképet, ami félig szét volt marva a vörösiszaptól, másik fele meg még kilógott, azt már lefényképezni sem volt gusztusom. (Itt azért hozzátenném, hogy míg a legtöbb újságírón a megdöbbenés és a fájdalom látszott, a magyar sajtó egyes munkatársai vidáman énekelgettek.) Kolontáron semmi nem maradt meg, mindent fed a vörösiszap. Ennek ellenére elmondják nekünk, hogy majd felújítják a házakat és a családok majd eldönthetik, hogy vissza akarnak-e költözni... Talán nem kéne ilyen lehetőséget adni, minden mérgezett, ahhoz hogy ez megvalósítható legyen rég le kellett volna gyalulni a földet, hogy az iszap ne jusson tovább mélyebbre, de ez még nem történt meg....

A két órás Kolontáron töltött idő után feltereltek minket a három buszra és elindultunk a tárolókhoz. Mondták, hogy úgy menjünk fel, hogy az bármikor beszakadhat, leomolhat... Az első tároló, amikor felértünk egy negyedéig megtelt tároló volt. Abban a pillanatban is töltötték fel. Ma is töltik, a katasztrófa ellenére zavartalanul működik a cég! Feletették a kérdést Illés Zoltánnak, hogy hogy lehet ez? Nem adott rendes választ, bíróság kell hozzá, stb... (Akkor minek van az országnak kormánya? Nem annak kéne felfüggeszteni a működést?) Innen tovább mentünk, ahhoz a tárolóhoz, ami átszakadt. Lehetett látni, hogy meddig állt benne a kiömlés előtt a vörösiszap. Azt én is megtudtam állapítani, hogy magasabban, mint kellene, 1, 2 méterre a tároló tetejétől... A tároló tetején, körben végig út van, tele volt vörösiszappal és nem ott, ahol átszakadt. Az az iszap átfolyt a másik tárolóba, ahol sokkal károsabb iszapot tároltak...

Kimentünk oda, ahol átszakadt a fal, a rendőrök egy idő után nem jöttek velünk, mondták, hogy ők nem akarnak meghalni és menjünk saját felelősségünkre. A rendőrök és a tűzoltók féltek, mondták, hogy ha beomlik a fal (ami abban a pillanatban is megtörténhetett volna) akkor az egész oldal leszakad, ott is ahol ők állnak. Nagyon súlyos a helyzet. Saját szememmel láttam a hatalmas repedéseket. Az a csoda, hogy még idáig nem omlott le az egész.

Innen visszainultunk Ajkára, elhagyva az iszapos területet a buszok oldalát lemosták fertőtlenítés címszó alatt. Velünk azonban semmi nem történt, vittük haza magunkkal az iszapot...

Annyit még hozzátennék, hogy azóta mindenki támadja Illés Zoltánt, hogy nem kellene pánikot keltenie... ő legalább elmondta az igazat...

Szerdán megyek vissza beszélni a károsultakkal, az emberekkel, amit vasárnap nem hagytak nekünk...

*************************************************************

Élhető környzetet!

Második napom a vörösiszap pokolban

Szerda reggel megérkeztem Ajkára vonattal. Elindultam a város központjába megkeresni azokat a kolontáriakat és devecserieket, akiket a városban szállásoltak el. Arra lettem figyelmes, hogy a város tele van vörösiszap foltokkal. Később kiderült számomra, hogy azért, mert Ajkán keresztül szállítják át a két katasztrófa sújtotta faluban összeszedett vörösiszapot, amit olyan konténerekben szállítanak, amiket egyébként szemétszállításra használnának és amik nem elég hogy rossz állapotban vannak, de fedetlenül megtömve viszik bennük az iszapot.

Elmentem a sportcsarnokba, ahol sikerült átjussak a rendőrökön a vörösiszapos cípőmnek köszönhetően, majd beszéltem az átmeneti szállás koordinátorával. Megkértem mutassa meg nekem a tömegszállást, 25-30 fő között laknak ott a katasztrófa óta. Kiderült a hölgyről, hogy ő maga is kolontári, az ő házát nem vitte el az iszap, de nem akar visszamenni. Önkéntesként vállalta a sportcsarnokban lakók ügyeinek koordinálását, hogy segíthessen sorstársain. Mindent maguknak kell megoldani. Elmondta, hogy a károsultak ügyeinek intézésére és a segélyszállítmányok koordinálására saját mobiltelefonját használja, nem kapott szolgálati telefont. Megtudtam tőle, hogy a csarnokban csak kolontáriak laknak, mivel a devecserieket Győrbe viszik információi szerint, de elmondta azt is, hogy hétvégén el kell hagyják a csarnokot, mert mindenkit visszaköltöztetnek Kolontárra, akinek nem vitte el az iszap a házát, pedig senki nem akar vissza menni. Elmondta, hogy letiltottták rengeteg károsult mobilját a telefonszolgáltatók, mivel volt, akinek a számlája elérte a 100.000 forintot és úgy kapcsolta csak vissza a multicég, hogy befizetett 40.000 Ft-ot... Ahelyett, hogy felajánlanák ilyenkor a segítséget, hogy a károsultak ingyen telefonálhassanak, amíg nem rendeződik sorsuk, még egyet beléjük rúgnak...

A bent lakókkal nem beszélhettem, csak úgy ha a sportcsarnokon kívül rájuk találok.
Sikerült összehoznom egy találkozót kolontáriakkal. Két férfivel találkoztam, egyiküknek ott volt a kisfia is. Szörnyen félnek, arra várnak, hogy omoljon már le a tárolónak az északi fala, hogy végre tudják, hogy még milyen károk lesznek. Nem akarnak visszamenni. Megkérdeztem tudunk-e valamiben segíteni, tudunk-e valamit vinni nekik. A válasz ez volt: Egy dologra van szükségük, ÉLHETŐ KÖRNYEZETRE. Az pedig nem Kolontáron van, de nem is Devecseren. A kisfiú ekkor szólalt meg először. Ő zacskós levest szeretne, mert az jó a torkának. Neki is fáj, ég a torka, ahogy mindnenkinek, aki belélegezte a vörös mérget. Már tudták, hogy hétévégén vissza kell menjenek. Nagyon féltek. Megdöbbenve kérdeztem meg tőlük, hogy ők nem kapnak arra lehetőséget, hogy ha akarnak más helyre költözhetnek? A válaszuk egy egyértelmű nem volt. Megtudtam, hogy ők csak „másodlagos” károsultak, mivel az ő házukat nem érte el az iszap. A por azonban ott van... A halálba küldik vissza őket. De nem tudnak mit tenni... A házat nem adhatják el, mert az értéke egyenlő a nullával. Azt sem értették – ahogy én sem! – hogy miért pont hétvégén viszik őket vissza... A hétvégén eső lesz, ha eső lesz akkor pedig leszakad az északi fal és újra kiönt a vörös iszap. Nem tudja senki, hogy mekkora területre ér el újra... Elmondták azt is, hogy a segélyszállítmányokkal is gond van, rengeteg érkezik, főleg ruhából, nem tudják már hova tenni, de amire szükség lenne az nem jön. Nem leltározza, nem koordinálja senki rendesen. Persze ki is koordinálná? Az a kolontári hölgy, aki már így is maradék vagyonát koordinátorként elköltötte, miközben még soha nem csinált ilyet? Miért neki kell ezt vállalni? Miért nem küld valakit oda a katasztrófavédelem vagy az illetékes hatóság, akinek ezt hivatalból meg kellene tenni? Kiderült az is, hogy a sima pormaszk már nem elég... Annál profibb maszkok kellenek, de pár napja még nem volt elég...

Ezután elmentem Ajka központjába, ahol találkoztam egy devecseri lakossal, aki megígérte, hogy becsempész Devecserbe. Elindultunk Devecserbe, sikerült átmenni a rendőri ellenőrzésen, csak tőle kérték el az igazolványokat. Bejutottam. Segítő társam a falu legszélén lakott, messze attól a résztől, ahol a vörösiszap pusztított. De a kocsiból kiszállva itt is folytogató volt a por, az emberek meg maszk nélkül sétáltak az utcán. Bementünk a lakásába, szép ház volt, nem rég újították fel... Most semmit nem ér. Csináltam vele egy interjút. Borzasztó dolgokat mondott el. Elmondta, hogy mindenkinek, akinek jelzálog volt a házán minden bank a katasztrófa másnapján kiküldött egy csekket, hogy fizessék ki egyben, azonnali hatállyal a jelzálogot. Az egyik kábeltv szolgáltató meg azzal fenyegetőzik, hogy bíróság elé viszi azt, aki nem fizeti tovább a hűségnyilatkozatos előfizetést... A kapitalizmus megint megmutatta mennyire emberséges tud lenni... Kiderült, hogy semmi segítséget nem kapnak, senki nem képviseli az érdekeiket a multikkal szemben...

Elmondta, hogy Devecseren sem dönthet arról senki, hogy el akar-e költözni vagy sem, kivéve ha az iszap elvitte a házát... Ők is el akarnak költözni... Féltik a gyerekeiket... A család minden tagjának kapar a torka... Nem tudnak olyanról, aki ott akar maradni, de nem tudnak mit tenni, mivel nem tudják el adni a házuk... Mindenki az esőt várja, hogy ledőljön a fal és végre túl legyenek rajta és legalább a por eltűnjön. Nem bíznak abban, hogy valaha is renben lesz a falu. Senki nem hisz benne. Azt is elmondta, hogy már gyerekkorában is szivárgott a tároló, és mindenki tudta, csak nem tudták az emberek, hogy mi az.

Megtudtam tőle, hogy a MAL emberei Kolontáron megpróbálták 5 millió forinttal lefizetni ott lakókat, főleg időseket, hogy írjanak alá egy papírt, hogy ezt elfogadják kárpótlásként és nincs több követelésük. Szerencsére végül senki nem írta alá... De ki tudja mivel fog még próbálkozni a MAL!
Elmesélte azt is, hogy az ott lévő rendőrök nem csinálnak semmi, csak az embereget igazoltatják, nem segítenek. A legutóbbi eset az volt, hogy egy szirénázó mentőt kezdtek el igazoltatni... Több ott lakót is megvertek már a rendőrök, volt akit azért mert saját rokonait vitte be, hogy segítsen összepakolni neki, de volt olyan is, akit azért mert otthon hagyta a lakcím kártyáját és nem vitte magával. Mindkettőjüket elvitték a rendőrök.

Nem sokkal azután, hogy végeztünk az interjúval hazajött a felesége. Kérdezte, hogy nem ebédelek-e meg velük. Nem voltam éhes, nem akartam enni. Ekkor láttam a kisfiukon, hogy megijed, hogy én nem merek enni az ételükből, mert biztos mérgező... Így végül ettem, a kisfiú megnyugodott.
Segítőm ezután elvitt engem egy darabig a falun belül, az erősen szennyezett rész felé. Egy idő után megállt, hogy ő nem szeretne tovább menni, mert fél. Gyalog mentem tovább egyedül. Felvettem a pormaszkom, de nem sokat ért. 5 perc után el kezdett égni a torkom és nyomni a tüdőm. A lakosok, a munkások és a rendőrök egy része pedig maszk nélkül vol... Elindultam a Dankó telepre, ami a falu legszegényebb része és amit a legjobban sújtott a vörösiszap áradat. Elértem a telepig, ekkor utánam jöttek a rendőrök, igazoltattak. Mondták, hogy senki nem jöhet be ide, a sajtó sem, csak ha van külön engedélye (egy sajtóst sem láttam egyébként). Felszólítottak a terület azonnali elhagyására majd kikísértek a 8-as útra. Az úton állt a mérgező por, a kamionok és a katonai járművek verték fel a port. Elindultam gyalog stoppolva, alig kaptam levegőt. Három kocsi állt meg, de egyik sem vett fel, mert féltek a vörösiszaptól, ami a cipőmön és a nadrágomon volt. Végül egy negyedik elvitt a legközelebbi városig.

Azóta hívott a devecseri segítőtársam, hogy tegnap végül kivonták a katonaságot, minden katonát, akik az evakuálást hajtották volna végre... Pedig a hétvégén fog ledőlni a fal. Nem lesz ki evakuáljon. Sőt azokat is vissza küldik holnap reggel, akik idáig Ajkán laktak a csarnokban. A biztos halálba küldik őket...

Nekem még mindig ég a torkom, a tüdőm is érzem, pedig nem sokat voltam a mérgező porban és maszkom is volt most. Az emberek nem hordanak maszkot és lassan két hete szívják magukba a vörösiszapot... Elképzelni sem merem, hogy velük mi lesz...

http://www.munkaspart-2006.hu/tarsadalom/riportok-a-vorosiszaprol.html

Támogasd a magyar gazdát, támogasd a magyar munkahelyeket! Termelői burgonya-, hagyma-, alma- és körtevásár Egerben

2010-10-14T20:09:00.001+02:00

Támogasd a magyar gazdát, támogasd a magyar munkahelyeket!

Termelői burgonya-, hagyma-, alma- és körtevásár Egerben

2010. 10. 09-én, szombaton, Egerben, a Magyarországi Munkáspárt 2006 Heves megyei nőtagozata szervezésében, illetve a Munkáspárt 2006, valamint a MIKSZ Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyei szervezeteinek közreműködésével termelői burgonya-, hagyma-, alma- és körtevásárt tartottak.

A gazdák Borsod megyéből, Kesznyétenből és Nyékládházáról érkeztek. Első osztályú, minőségi áruikat a nagybani ár alatt árusították az egri lakosoknak. Így, köszönhetően a minőségnek és a jó árnak, az idén is kiemelten nagy népszerűségnek örvendett a már kibővült akciónk.

Ezek a gazdák rengeteg embernek adnak munkalehetőséget, ami a kisebb településen már szinte alig akad. Ezzel az akcióval nem csupán az Eger városi polgárokat segítettük olcsón, minőségi termékekhez jutni, hanem a magyarországi kistermelők és dolgozó emberek egy részét is támogattuk.

Következő akciónk keretében, október 23-án újabb almavásárt rendezünk, a megszokott helyszínen, az Eger, Mindszenty Gedeon utca 12.-nél.

Várjuk szeretettel az Eger és környezetéből érkező vásárlókat!

Valamint várjuk más, minőségi termékeket árusító magyar termelő jelentkezését a következő vásárainkra!

Reméljük, minél többször, az ország minél több területén meg tudjuk majd rendezni ezeket a vásárokat! Mert mindkét félnek, a vevőnek és a termelőnek is egy az érdeke: a harmadik, pusztán kereskedő tőkés, felvásárló réteg kihagyásával, a lehető legjobb üzlet kötése.

Kovács Máté

Munkáspárt 2006 KB tag

MIKSZ ÜT Mezőgazdasági felelős

Top autó- és alkatrészhirdetések egy kis kommentárral:

2010-09-27T22:30:00.002+02:00

Top autó-, szolgáltatás- és alkatrészhirdetések egy kis kommentárral:

No. 1. : Eladó, minden szép fasza, frissen megcsinált, verseny/menet/munkakész, minden frankó. "Másik projekt miatt eladó."(Szóval úgy meg lett csinálva, h el is b*szták, és meg akarnak tőle szabadulni.)

No. 2. : Keresek olyat, aki olcsón (akár ingyen is) megcsinál mindent, és minőségi munkát végez (akár a legjobbat is!)(, a tetejébe még meg is köszöni, hogy dolgozhatott). (Nincs lóvém, de azért minden kéne, kasznizástól a matricázásig, de ne nagyon várj pénzt...)

No. 3. : Sürgősen (általában pénzhiány miatt) eladó, alig használt/megkímélt/be sem szerelt 'akármi'. (Na, az ilyenre kell lecsapni, mert ez általában tényleg jó, csak a tulaj benne van a kakiba...)

No. 4. : Hihetetlen, megfizethetetlen áron eladó, három oldalon részletezve a nagy semmit meg a "nó ferá matricát", próbálom eladni ezt a sz*rt, vedd meg, mert neked kell ez, amibe belehánytam mindent, ami fölösleges giccs, meg abszolut sufnituning a köbgyökön verzióval megbuherálva... (Ez magáért beszél...)

No. 5. : Eladó "versenycucc", minden fasza, homológ (volt 25 éve), tizedáron adom, mert "ilyen jól megy az üzlet", és vihetitek... (Jobb esetbe kamionról leesett, rosszabb esetben tényleg fost akar rádsózni a legjobb szöveggel, ami kijött belőle...)

No. 6. : Szintén egekbe menő áron eladó, 632 éves 'mérnök' tulajtól, aki 6 millió apróságot megbütykölt rajta, garázsban és mindig tökéletesen karban tartotta. (Kétesélyes: vagy igaz, elmész, és megveszed, mert tényleg olyan zsír, vagy szemébe röhögsz a hirdetőnek...)

No. 7. : Szinte tökéletes kasznival, csak a jobb első (vagy inkább mind a négy) sárvédőívnél rohad egy kicsit (vagy elég durván), illetve a bal első ajtón van egy kis rozsdafolt (a jobb hátsón meg 5 centis lyuk), illetve a küszöböt le kéne festeni (komplett alvázcsere, legjobb esetben)... (Néha tényleg igaz, ami az ilyen hirdetésekben le van írva...)

No. 8.: BEST! => Nem a legszebb állapotban lévő kocsi, de van benne fantázia! Ha eljösz megnézni, barátnőt/feleséget ne hozzál magaddal! (Őszinte, ezt becsülni kell, és talán nem is olyan rossz a helyzet... xDDD)

Remélem tetszett a kis szerzemény... :D

Újra indul!

2010-09-27T22:23:00.003+02:00

Sziasztok!

Újra elindítom blogomat, vagy inkább újra elkezdek írni... :)

Az új stílus egy kicsit vegyessaláta lesz, szóval ami a csövön kifér...

Apróbb változások a korábbi helyzetemhez képest:

-Jogosítványt szereztem.
-Van egy Lada 1200s-es (VAZ 21013) személygépkocsim.
-Leérettségiztem (Matek, Info, Angol, Töri: 5 ; Magyar: 4).
-Van egy ECDL vizsgám.
-Fölvettek a Miskolci Egyetemre.

Illetve melóztam a két nyáron, két különböző helyen, egyszer traktoroztam, majd az idén egy mikroelektronikai gyárban összeszerelőként dolgoztam.

Röviden ennyi.

Közérdekű közlemény!

2009-03-25T11:04:00.003+01:00

Kedves Olvasó!

Sajnos egy időre szüneteltetnem kell a blogomra való írást, mivel most egy angol érettségi, és az EU választások előtt állok. Szóval emellett, hogy gőzerővel tanulnom kéne, még a választási kampányba is be kéne segítenem. De időleges búcsúzóul kicsit újítok a blogomon, és egy aranyos kis "válságvicc"-el kedveskedek. :)

Egy nap Petike megkérdezte apukáját, hogy kaphatna-e egy
mountain-bike-ot születésnapjára.
Az apa így szólt:
- Petikém, most vettünk fel nyolc millió forint kölcsönt a házra,
sajnos, nincs most pénzünk biciklire. Várj Karácsonyig.

Eljött a Karácsony, Petike megint rákérdezett.

- Sajnos még mindig sok a tartozásunk, talán majd máskor...

Két nappal később Petike nagy bőröndöt cipelve kilép a házból.

Az apja megkérdezi:

- Miért mész el kisfiam, nem szeretsz már minket?

- Tegnap este , mikor elmentem a szobátok ajtaja el~ott, hallottam,
hogy azt mondod, hogy elmész, és anya megkért, hogy várd meg, mert
mindjárt ő is elmegy. Hát dögöljek meg, ha én itt maradok ekkora tartozással!!!

Tanácsköztársaság megemlékezés - Eger, 2009. Március 21.

2009-03-24T08:59:00.002+01:00

Kedves Olvasó!

Mint ahogy már említettem, 2009. március 3-án, szombaton Egerben Tanácsköztársaság megemlékezést tartottunk. Alább közlöm a tudósításokat, beszédeket, sé az Egri TV felvételeit.

A tudósítások:

Eger – Tanácsköztársaság 90. évfordulója

2009. március 21-én került sor a Munkáspárt 2006, a FIBU-MIK, a KJBK és a MEASZ Észak-Mo.-i és Észak-Alföldi regionális megemlékezésére és koszorúzására, a Tanácsköztársaság megalakulásának 90. évfordulója alkalmából. Ünnepi beszédet mondott Varga Sándor, MMP2006 KB tag, Szabolcs megyei mb. elnök, MAL ÜT tag, és Kovács Máté FIBU-MIK Országos Elnökség Hajdú-Bihar megyei küldötte, az MMP2006 Polgár városi ifjúsági felelőse.

Beszédében Varga Sándor hangsúlyozta „bár kitiltották ezt az évfordulót, de nem vesztek el azok a kommunisták, akik meghajtják fejüket a magyar kommunisták első nemzedéke előtt”. Szerinte „a Tanácsköztársaság történelmi tett volt” és a vörös katonák nem egyszerű forradalmárok voltak, hanem egyben az antant intervenciójával szemben honvédő harcot folytattak. A Magyar Antifasiszta Liga Ügyvezető Testületi tagjaként, egyben fölhívta figyelmünket a mai napon, az antirasszista világnapon, a szélsőjobb előretörésére.

Kovács Máté a Tanácsköztársaság 133 napjának intézkedéséről, és harcáról tartott beszámolót, amit a mai történelemoktatásból kihagynak. Beszéde végén kiemelte, hogy hasonló helyzetben élünk ma, mint az akkori elődeink, nekünk is hatalmas történelmi tetteket kell majd véghezvinnünk.

A megemlékezésen a helyi sajtó képviselői jelen voltak

Tatár Csaba
Magyarországi Munkáspárt 2006 Eger körzeti szervezetének elnöke

**************************

A 90 éves évfordulóra emlékeztek

A tanácsköztársaságra emlékezett egy kis csoport – több kommunista szervezet nevében - a Ráckapu téri emlékműnél. Varga Sándor, a Magyarországi Munkáspárt 2006 egyik megyei alelnöke úgy fogalmazott: aktuális ma - erre az ünnepek sorából kitiltott- évfordulóra emlékezni, hiszen a világkapitalizmus az általános válságban a csődjét mutatja meg.

A tanácsköztársaság célja egy emberközpontú Nagy-Magyarország volt, azon túl, hogy a nincsteleneknek kenyeret, munkahelyet akartak – mondta Kovács Máté, a Fiatal Baloldali Unió Országos Elnöksége tagja. Kovács Máté szerint a tanácsköztársaság eszméi nem buktak meg, új zászlóvivőkké kell válni, mert a 3. Magyar Népköztársaságot már nem tudják megbuktatni.

Aktuális emlékezni a tanácsköztársaságra, hiszen ma a világkapitalizmus csődben van – mondta Varga Sándor, a M MP 2006 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei alelnöke. Kiemelte: Magyarországon a tőkés rendszerváltóknak sikerült a hárommilliónál több szegény és nyomorult országát megteremteni.

Az észak-magyarországi és észak-alföldi regionális megemlékezés koszorúzással ért véget.

Keszthelyi Valéria, 2009. március 21.

**************************

A beszédek:

Varga Sándor beszéde:

Tisztelt vendégeink, kedves elvtársnők és elvtársak.

A mai napon a Magyar Tanácsköztársaságra emlékezünk, kikiáltásának a 90.ik évfordulóján. Ma már kitiltották az ünnepek sorából, ám mint látható, nem vesztek el azok a kommunisták és antikapitalista baloldaliak, akik meghajtják a fejüket a magyar kommunisták első nemzedékei előtt. Azok előtt, akik a NOSZF forradalom példáján lelkesülve utat nyitottak egy új világ felé, mert elegük lett az I vh. poklából, és mindabból a nyomorúságból, amelyet a régi úri világ mért rájuk osztályrészül.

A Tanácsköztársaság történelemi tett volt, és a dicsőséges 133 napja kitörölhetetlen az utókor kommunistáinak az emlékezetéből. Emlékezünk a horthysta ellenforradalom, és intervenciós szövetségeseik ellen harcoló forradalmárokra, a haza védelmezőire, és mindazokra, akik életüket áldozták ebben a harcban.

Emlékezünk ma Kun Bélára , a külügyi népbiztosra, az első magyar proletárforradalom vezetőjére, Szamuelyi Tiborra a Tanácsköztársaság megingathatatlan védelmezőjére, aki életét áldozta az első munkáshatalomért. Lukács Györgyre, kora kiemelkedő magyar marxista gondolkodójára, aki közoktatási népbiztos volt. Garbai Sándorra , a tanácskormány elnökére, és mindazokra , akik ebben a kormányban tisztséget viseltek.

Ma amikor a világkapitalizmus általános válságában a csődjét mutatja, és Magyarországon a tőkés rendszerváltóknak sikerült a hárommilliónál több szegények és nyomorultak országát megteremteni, ott ahol az emberek tíz ezrei hajléktalanok, és gyerekek százezrei éheznek, továbbá valóságosan 1,5 millió embernek nincs munkahelye mert ennyi munkahely szűnt meg, mi nem maradhatunk szótlanok. Ugyanakkor tanulnunk kell elődeinktől, és felfedni, mit is üzen nekünk 1919 március 21?

Mindenekelőtt azt, hogy tovább kell vinnünk a szocializmus világtörténelmi távlatú ügyét a vörös zászlóink alatt sorakozva minden akadály ellenére. Könyörtelenül le kell lepleznünk a kapitalizmus kizsákmányoló és elnyomó rendszerét, azt a rendszert, amely barbárságával már az egész emberiség létét veszélyezteti, és egyben az egész természetet a pusztulásra ítélte profithajhász őrületében.
Megálljt kell kiáltanunk mind a hazai komprádor burzsoáziának, mind a nemzetközi szövetségeseinek, mert egyre kilátástalanabb az ország jövője, és ha jobban szétnézünk a magyar szélsőjobb mint egy új antant újhorthysta szövetségese már nemzetközi kapcsolatait építve készül arra, hogy a hazai burzsoázia legreakciósabb köreinek az érdekében átvehesse a hatalmat.
A kommunistáknak éppen az ilyen közelgő ellenforradalmi helyzetben kell megőrizniük fejük frissességét, szervezettségüket megerősítve, hogy a nézetkülönbségeket félretéve közösen léphessenek fel a polgári demokrácia antifasiszta demokratáival karöltve. Itt nem csupán a demokrácia védelméről van szó, de a haza védelméről is, ezt szeretném hangsúlyozni Eger hős városában, ahol elődeik a török elleni honvédő harcban becsülettel helytálltak, és győzedelmet arattak. Örök dicsőség az egykori hős egrieknek, és a Magyar Tanácsköztársaságnak!
Mire tanít bennünket 1919 március 21-.ke?
Arra, hogy szerveznünk kell a munkásokat, tanítanunk kell őket , mert a munkást ma sem választja el kínai fal a kapitalizmustól. A kapitalizmus által megrontott, félrevezetett emberekkel kell megtalálnunk a megfelelő hangot, hogy saját érdekeiket felismerhessék, és ne elégedjenek meg azzal, hogy négyévenként megengedik hogy az uralkodó osztály egyik, vagy másik vonulatára szavazzanak.
Ugyanígy a szakszervezeteknél sem lehet megelégedni a jelenlegi vezetés bólogató Jánosaival, de harcos szakszervezetekre van szükség, és a kommunistáknak ebben a reakciós szervezetekben is részt kell venniük.

Az elmúlt közel 20 évben a rendszerváltók dicsőséges tetté léptették elő a horthysta fehérterrort, hogy a Tanácsköztársaságot kiirthassák az emberek emlékezetéből, és a fiatalságot az antikommunizmus engedelmes birkájává tehessék.
Ami pedig a mai horthysta eszmeutódokat illeti, és vádjaikat, erre válaszoljon maga Lenin, aki a párizsi békeszerződésről, vagy más szóval trianonnal kapcsolatosan mondta:” Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje…hallatlan béke, rabló béke Ez nem béke, ezek olyan feltételek melyet útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatnak „ Még annyit ehhez, hogy Hölgyeim és Uraim, jól nézzenek bele a történelem tükrébe, és ne lepődjenek meg azon, milyen foltok is terhelik az egykori Horthysta éra lepedőjét.

Nekünk az a történelmi kötelességünk éppen a fiatalság jövője, a gyerekeink és az unokáink érdekében, hogy a nemtelen és hazug támadásokat, valamint a rágalmakat visszaverjük, és egy valóban népi demokratikus, humánus világ felé mutassunk kiutat a jelenlegi rablókapitalista mocsárvilágból.

Végezetül engedjék meg , hogy mint a MMP 2006 Szabolcs Szatmár Bereg megyei elnöke átadjam a megye kommunistáink ünnepi üdvözletét, és önökkel együtt mondjam azt, hogy: „Éljen az első Magyar Tanácsköztársaság, tartsuk meg emlékezetünkben!”

2009.03.21. Varga Sándor

**************************

Az én beszédem:

Kedves Elvtársak, Elvtársnők!

Nagy nap a mai – ismétlem önmagam, hiszen ugyanitt, Egerben, tavaly november 8-án is így köszöntöttem a Fiatal Baloldali Unió első kongresszusát, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 91. évfordulóját. Akkor a nemzetközi mozgalom nagy fordulópontjának évfordulóját ünnepeltük – ma a magyar mozgalom egyik mérföldkövének.

Magyarország gazdasága a reformkor idején elkezdett fejlődni, majd az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc után újabb visszaesés következett, és az 1867-es kiegyezést követően következett valamelyes gazdasági növekedés. Viszont már az 1890-es évekre hatalmas problémák jelentkeztek a dualista rendszerben, és az I. világháború és az azt követő hónapok bebizonyították, hogy a félfeudális monarchia, és a látszatdemokrácia nem képes megfelelően vezetni az országot. Ezt a nép megelégelte, és 1919. március 21-én kikiáltották a Kommunisták Magyarországi Pártja által vezetett Magyarországi Tanácsköztársaságot. Céljuk egy emberközpontú Nagy-Magyarország volt!
- Megvédeni az ország eredeti határait, egyenlő jogokat biztosítani a nemzetiségeknek, és a dolgozó tömegeknek!
- A nincsteleneknek kenyeret adni, munkahelyet teremteni!
- A nagybirtokrendszer helyett a kisparaszti és a szövetkezeti gazdálkodás megvalósítása!
- A gyárak államosítása, elviselhető munkahelyek teremtése!
- Elérhető árú bérlakásokat a dolgozók tömegeinek!
- Olyan hadsereget, ami a dolgozó nép és a dolgozók országának érdekeit szolgálja!

A Tanácsköztársaság azon az úton szerette volna vezetni az országot, amelyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indította el Szovjet-Oroszországot! Egy független, szabad, szocialista Magyarországot szerettek volna, amely a magyarországi dolgozó tömegek irányítása alatt áll, és nem fekszik le a tőkés érdekek előtt! A Tanácsköztársaság adott szavazati jogot a gyári- és földmunkásoknak! Bevezette a 8 órás munkanapot! Államosította a 20-nál több munkást foglalkoztató üzemeket, a bankokat, a nagykereskedelmet, a bérházakat, és a 100 holdon felüli birtokokat. Intézkedéseket hozott a tűrhetetlen lakásviszonyok helyzetének megjavítására, kiterjesztette a társadalombiztosítást, és intézkedések egész sorával védte a fiatal anyák, csecsemők, a gyermekek érdekeit. Húsz százalékkal csökkentették a lakbéreket, a többszobás polgári lakásokba proletárcsaládokat költöztettek, általános bérrendezés keretében 10-80%-kal megemelték a jövedelmeket. Államosították az iskolákat, reformterveket dolgoztak ki a közoktatás kiterjesztése, a haladó eszmék elterjedése érdekében, valamint új tankönyveket adtak ki. Egységes élelmezést vezettek be! Az üzemek vezetését a munkásokra bízták, helyi tanácsok alakultak, néhány szakember az üzemi tanács ellenőrzése mellett irányította a termelést. Létrehozták Magyarország első tüdőszanatóriumát. A később kultúra-ellenesnek beállított Tanácsköztársaság az írókról, a művészekről és a tudósokról is gondoskodott.

A Forradalmi Kormányzótanács az internacionalizmus szellemében fogott a nemzetiségi kérdés megoldásához. A Tanácsköztársaság alkotmánya kijelentette: "A Tanácsköztársaság nem ismer faji nemzeti különbségeket. Nem tűri a nemzeti kisebbségek bármilyen elnyomását és nyelvük használatának bárminő korlátozását." Az alkotmány a nem összefüggő területen élő nemzetek számára kultúrautonómiát, a nagyobb, összefüggő területen többséget alkotó nemzetek számára területi autonómiát biztosított, valamint lehetővé tette, hogy az arra képes nemzetek élhessenek az önálló államalkotás jogával. A proletárdiktatúra vezetői a Magyarországi Tanácsköztársaságot kezdettől fogva földeratív alapon - "szabad népek szövetségeként" - kívánták létrehozni. E szándékról tanúskodott a Tanácsköztársaság hivatalos elnevezése: "Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság."

A Tanácsköztársaság alapelvei: a béke, a népek és nemzetek közeledésének szelleme hatotta át a magyar kommün külpolitikai törekvéseit is. A Tanácsköztársaság egyértelműen szakított a megdöntött uralkodó osztályok soviniszta, úgynevezett "birodalmi" politikájával. Kun Béla már április elején javasolta: találkozzanak a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén alakult államok képviselői, üljenek össze Prágában, Bécsben vagy másutt tárgyalásra a vitás kérdések rendezése céljából.

Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa repülőn hozta Moszkvából Lenin "Üdvözlet a magyar munkásoknak" című üdvözletét, ami így hangzik:

„Elvtársak! A hírek, amelyeket a magyarországi tanácsok vezetőitől kaptunk, örömmel és boldogsággal töltenek el bennünket. Összessen csak két, nem hosszu hónap óta létezik Magyarországon a tanácshatalom, de szervezettségét tekintve, a magyarországi proletariátus, ugylátszik, fölülmul bennünket. Ez érthető, mivelhogy Magyarországon a lakosság általános müveltségi szinvonala magasabb, emellett az ipari munkások százalékos aránya az összlakossághoz képest hasonlithatatlanul magasabb, mint nálunk.
Ti az egyedüli, tisztességes, természetes forradalmi háborút vivjátok, az elnyomottak háboruját az elnyomók ellen, a háborut a szocializmus győzelméért. Az egész világ munkásosztályának minden tisztességes tagja a mi oldalunkon. Minden hónap közelebb visz bennünket a világproletárforradalomhoz.
Legyetek kitartók! A győzelem a mienk lesz!”

A proletárdiktatúra nehézségeit az ellenforradalom a saját céljaira próbálta kiaknázni. A hazafias álarcban fellépő ellenforradalom sztrájkokat, parasztlázadásokat szított az intervenciósok ellen harcoló Vörös Hadsereg hátában. A júniusi puccs, amely az ellenforradalmi megmozdulások sorában jelentős helyet foglalt el, a lakosság részéről várt támogatás hiányában elszigetelődött és gyorsan összeomlott. A felfegyverzett munkások, a Vörös Őrség és a Vörös Hadsereg Budapesten lévő egységei a ludovikások és a monitorok lázadását néhány óra alatt elfojtották.

A Tanácsköztársaság vezetői - engedve a kedvezőtlenül alakuló helyzet nyomásának - június végén elfogadták a békekonferencia ultimátumát, ami a Vörös Hadsereg visszavonulását követelte a „Kis-Magyarország” határai mögé. Clemenceau, a békekonferencia elnöke az ultimátumban azt ígérte, hogy abban a pillanatban, ahogy a Vörös Hadsereg csapatai kiürítik Csehszlovákia felszabadított területeit, a román csapatok is visszavonulnak a békekonferencia által kijelölt határok mögé. Erre azonban a tanácskormány többszöri sürgetése ellenére sem került sor.

Június 20-án a Vörös Hadsereg támadást indított a Tiszánál. E támadás - melynek tervét a vezérkarban levő, ellenforradalmi tisztek az antanthoz jó előre eljuttattak - vereséggel végződött. A román királyi csapatok, megállítva a Vörös Hadsereg előretörését, ellentámadásba mentek át, átkeltek a Tiszán, és július utolsó napjaiban megkezdték az előrenyomulást Budapest irányába. A proletárdiktatúra felszámolására szervezkedő szociáldemokraták ebben a helyzetben elérték azt, ami május 2-án nem sikerült. Keresztülvitték, hogy a Forradalmi Kormányzótanács lemondjon, és átadja helyét egy úgynevezett szakszervezeti kormánynak. A román királyi haderő, mely augusztus 3-án lépte át a főváros határát, lefegyverezte a helyőrséget, a Vörös Őrséget, a még fegyverben álló munkászászlóaljakat. A munkásság lefegyverzésével megnyílt az út az októbert is megtagadó ellenforradalom, a konzervatív, jobboldali erők felülkerekedéséhez.

A Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-jén megbukott. De! Eszménk nem bukott meg! Legyen méltó példa számunkra a vöröskatonák kitartó harca! Legyünk méltó utódai Szamuelynek, Kun Bélának, és a hősiesen harcoló Magyar Vörös Hadseregnek! Nagy feladatok állnak most előttünk! A válságban meg kell mutatnunk az igazi baloldalt, ahogy Kun Béláék tették! Magasba kell emelnünk a vörös zászlót, ami alá a tömegek sorakozhatnak! Ha nincs zászlóvivő, akkor a mozgalom megbukik. Legyünk zászlóvivők, mert egy új Tanácsköztársaságot, a 3. Magyar Népköztársaságot már nem tudják majd megdönteni! A magyar nép megtanulta, hogy se régi idők szeleivel jött uraknak, se nyugati kereskedő-politikusoknak ne higgyen!

Éljen soká a Tanácsköztársaság!

Éljen soká a nemzetközi munkásmozgalom!

Éljen soká a szocializmus!

**************************

Az Egri TV felvétele:

Tanácsköztársaság - március 21.

2009-03-24T08:44:00.002+01:00

Kedves Olvasó!

Március 21-én Egerben koszorúztunk a Tanácsköztársaság 90. évfordulója alkalmából, a MEASZ-al, a Munkáspárt 2006-al, a Kádár János Baráti Körrel, és a FIBU-val közösen. Ebből kifolyólag már csütörtökön elkezdtem készülődni, mivel pénteken utaztam Egerbe, így elfelejtettem március 21-ei köszöntőt föltenni. Péntek este, Egerben fölraktam az MMP2006 Polgár városi honlapjára, és a FIBU Hajdú-Bihar megyei honlapjára, de a blogomra már sajnos nem volt idő. Így most egy plakáttal tisztelegnék - utólag - a Tanácsköztársaság kikiáltásának 90. évfordulóján, a blogomon.

Éjen Március 15.!

2009-03-15T10:12:00.001+01:00

Éljen Március 15.

Éljen a forradalom!

Emlékezzünk tisztelettel az 1848-'49-es forradalom és szabadságharc dicső hőseire!

Március 15-i megemlékezések

2009-03-15T09:52:00.004+01:00

Kedves Olvasó!

Az idén is meghirdette a Tiszaújvárosi Derkovits Gyula Művelődési Központ a március 15-ei beszédíró pályázatot, amin 3. helyezést értem el. Az eredeti beszédem az elbírálás során nem felelt meg, de a bizottság úgy döntött, hogy ad egy lehetőséget, hogy megadott szempontok alapján újraírjam azt, mivel "van érzékem hozzá". Ezt megtettem, és így lettem harmadik helyezett, ezáltal én mondtam megemlékező beszédet a március 13-án tartott tiszaújvárosi általános iskolák megemlékezésén, utána a helyi középiskolák megemlékezésén. (A beszéd két változatát alább közlöm, előbb az eredetit, alatta a módosított változatot.) Ezzel a 3. helyezéssel nyertem 20 ezer forintot, amit a mai napon, a tiszaújvárosi, városi megemlékezésen vehetek át.

Március 13-án máshol is megemlékeztünk. Délután 3 órakor kezdődött a Polgár városi megemlékezés, amin először kiosztották a helyi Pro Urbe díjat, majd az elismerő okleveleket is. A díjazottak között csupa kiváló emberek voltak, akiket tisztelek, és úgy gondolom, hogy a város vezetése jól döntött, hogy nekik adja a kitüntetést és okleveleket. Ezután következett az ünnepi műsor, majd azt követően együtt koszorúzott a város összes intézménye, civil szervezete, egyháza, és pártja - a FIDESZ-t, a JOBBIK-ot, és a Magyar Gárdát leszámítva. Mi is koszorúztunk, a Zöld Baloldal szervezeteiként, a Magyarországi Munkáspárt 2006 és a Fatal Baloldali Unió helyi szervezeteivel.

Kellemes Március 15-ét! :)

Itt közlöm a beszédem két változatát:

Az első verzió:

Honfitársaim! Magyarok!

A mai napon ünnepeljük az 1848. március 15-ei forradalom 161. évfordulóját! Ez az esemény hatalmas mérföldkő hazánk történelmében! 1848. március 15-én elindult egy folyamat, ami egy szebb, élhetőbb, szabadabb Magyarországot vett céljául! A forradalom során összefogott mindenki, aki hazánk fölemelkedését szerette volna, mint a konzervatív fejlődéspárti Széchenyi, a liberális Kossuth, és a baloldali radikális Petőfi. De még sorolhatnám tovább a 1848-as forradalom és a 1848-’49-es szabadságharc különböző szemléletű, de együtt cselekvő dicső hőseit.

Miért fogtak össze ezek az egymástól oly különböző, ámde mégis egyaránt nagyszerű és kiváló emberek? Mi volt a közös cél, ami összeboronálta ezen emberek harcát? A válasz egyszerű: egy szabad, demokratikus, egyenlő, egységes és független Magyarország! Mit takar ez? Szabad sajtót, amiben mindenki kifejtheti véleményét! Szabad vallásgyakorlást, hogy minden felekezet tagja szabadon imádkozhasson a maga szokása szerint! Szabadságot az elnyomó osztrákok által bezárt politikai foglyoknak! Demokratikus választásokat, ahol mindenki a saját szíve szerint szavazhat! Demokratikus Országgyűlést, ami az ország érdekeit szem előtt tartva dönt! Egyenlő jogokat a törvény előtt, mindegyik társadalmi réteg tagjának! Egyenlő közteherviselést, amit nem csak a szegények, hanem a gazdagok is fizetnek! Egységes Magyarországot, amelynek része Erdély is! Egységes magyar nemzetet, ami kiáll érdekeiért, és nem hagyja magát elnyomni! Független minisztériumot, ami külföldi befolyás nélkül, szabadon dönt az ország sorsáról!

Ma viszont ennek az ellentéte történik. Széthúzás van az országban, a forradalmi eszméket sárba tiporják. Példálóznak Petőfivel, Kossuthtal, Széchenyivel, de ha ismernék őket dicső elődeink, megvetnék őket. Nem elég ismerni a történelmet – tanulni is kell belőle! Nem csak a más hibáit észrevenni, hanem a sajátjainkat is! Tanulnunk kell a saját és mások hibáiból! Nem egy nézőpontból kell megvizsgálni a történteket, hanem minden oldalról, mindenki szemszögéből. Sajnos ma az emberek nem teszik ezt. Nem veszik észre, hogy túlságosan is eltávolodtunk attól, amit a ’48-as hősök képviseltek. Nem vagyunk képesek összefogni, viszálykodunk, ellenségeskedünk, olykor még a családtagok is összevesznek a napi politikai eseményeken. 1848-ban képesek voltak összefogni, és olyat cselekedtek, aminek pozitív hatásait máig is érezzük, 161 évvel később. Az 1896-os esztendő környékén így írta le az akkori Magyarország helyzetét Móricz Zsigmond, az Úri muri című művében: „a mai berendezkedés. Az, hogy egy korcs feudális alapon nyugszik az élet. A föld egy aránylag kis töredék kezében van, amely így is megél… Ünnepeljük a milléniumot. Itt vagyunk ezer esztendő óta. De mit jelent ez az itt vagyunk?... Azt jelenti, hogy a földbirtokosoké a föld s a munkásé a munka. Itt az előbb azt kiáltották, hogy „egyenlőség, testvériség, szabadság”. Hát ez mit jelent? Ez Magyarországon azt jelenti, hogy egyenlő testvéri, szabad érzéssel nyugodjon bele abba, hogy minden maradjon a régiben. A nincstelen nyugodjon bele, hogy neki semmije nincs, a gazdag nyugodjon bele, hogy neki mindene van.” Ma nagyon hasonlóan állunk. Az emberek nagy része csak a száját nyitja ki, ha az ország, vagy az embertársai sorsáról van szó, de a kezét nem emelné meg, egy követ se szívesen tenne odébb, hogy segítsen.

Február 20-án az utcánkban fölrobbant, a földdel vált egyenlővé egy családi ház. A környező házak súlyosan megrongálódtak, kettő lakhatatlanná vált. Legjobban a Gázai övezetre emlékeztetett engem a helyzet, amit szerencsére csak a televízióból ismerek. Szomorú emberek, gyomorforgató épületromok között, amik alatt Bibliák, családi fotók, személyes emlékek hevernek. Életek munkái mentek tönkre egy pillanat alatt. Viszont általam még nem látott összefogást szült ez a tragédia! Ismerősök, rokonok, vallásilag és ideológiailag elkötelezettek keltek a bajba jutottak segítségére! Nem számított, hogy ki milyen nézeteket vall, hova húz a szíve, a fontos az volt, hogy újjáépítsük a romokat! Akinek lelkiismerete és lehetősége volt, az eljött segíteni! Az Önkormányzat adománygyűjtő akcióját több szervezet és magánszemély kezdte segíteni, és támogatni. Országos szintűvé nőtte ki magát ez az eredetileg helyi szintűnek indult akció! Persze a meghalt két ember életét már nem adhatja vissza semmilyen adomány.

De kérdem én! Miért kell két embernek meghalnia ahhoz, hogy képesek legyünk összefogni? Igaz, most is voltak olyan emberek, akik azzal húzták ki magukat a segítségnyújtás alól, hogy: „Ha velem történne ilyen, senki sem segítene.” Amennyiben így állna hozzá minden ember, akkor bizony nagyon nagy bajban volna a világ - nem csak gazdaságilag, de erkölcsileg is! Az ilyen emberek gondolkodjanak el azon, hogy miért van ilyen helyzetben ez az ország! Mert ez az önző magatartás, a hazáért, embertársainkért, közös jövőnkért áldozni nem képes emberek miatt állunk első sorban ott, ahol állunk! Másodsorban azok miatt, akik tenni szeretnének, de nem a jó utat járják, nem képesek összefogni, nem gondolkodnak reálisan a mai állapotokról.

Tényleg tragédiák szükségesek ahhoz, hogy képesek legyünk fölfogni, hogy ide összefogás kell? Összefogással a magyar nemzet képes volna Európa meghatározó szereplőjévé fejlődni! Összefogással és reális gondolkodással! Habár, ha reálisan gondolkodunk, rájövünk, hogy összefogás kell. A történelmi példák azt mutatják, hogy az összefogás hatalmas dolgokra képes! Hogyan lett volna képes Rákóczi kurucaival évekig sakkban tartani az osztrák hordákat, ha nem áll mögötte a magyar nemzet összefogása? Hogyan tudták volna 1848-ban győzelemre vezetni a forradalmat összefogás nélkül? Hogyan győztek volna a szövetségesek a második világháborúban összefogás nélkül? Hogyan lettek volna képesek a volt jugoszláv népek fölszabadítani magukat saját erejükből, a német elnyomás alól, ha nem fognak össze? Ezen gondolkodjunk el, és ennek függvényében nézzünk a jövőbe!

Legyünk méltó utódai Petőfinek, Kossuthnak, Széchényinek, a forradalmi hősöknek és dicső szabadságharcosainknak! Fogjunk össze hazánk fölvirágoztatásáért! Korábban évszázadokon át bölcs és megfontolt volt a magyar nemzet, ne feledjük őseink tudását! „A legnagyobb szavak a tettek.”, mondta Ernesto Che Guevara, aki csak egyszer járt hazánkban, viszont e szavait érdemes volna megfogadnia az egész magyar nemzetnek.

Éljen soká a haza!

Éljen a korábban évszázadokon át bölcsen gondolkodó magyar nemzet!

A második verzió:

Diáktársaim!

A mai napon ünnepeljük az 1848. március 15-ei forradalom 161. évfordulóját! Ez az esemény hatalmas mérföldkő hazánk történelmében! 1848. március 15-én elindult egy folyamat, ami egy szebb, élhetőbb, szabadabb Magyarországot vett céljául! A forradalom során összefogott mindenki, aki hazánk fölemelkedését szerette volna, mint a konzervatív fejlődéspárti Széchenyi, a liberális Kossuth, és a baloldali radikális Petőfi. De még sorolhatnám tovább az 1848-as forradalom és az 1848-’49-es szabadságharc különböző szemléletű, de együtt cselekvő dicső hőseit.

Miért fogtak össze ezek az egymástól oly különböző, ámde mégis egyaránt nagyszerű és kiváló emberek? Mi volt a közös cél, ami összeboronálta ezeknek az embereknek a harcát? A válasz egyszerű: egy szabad, demokratikus, egyenlő, egységes és független Magyarország! Mit takar ez?
- Szabad sajtót, amiben mindenki kifejtheti véleményét!
- Szabad vallásgyakorlást, hogy minden felekezet tagja szabadon imádkozhasson a maga szokása szerint!
- Szabadságot az elnyomó osztrákok által bezárt politikai foglyoknak!
- Demokratikus választásokat, ahol mindenki a saját szíve szerint szavazhat!
- Demokratikus országgyűlést, ami az ország érdekeit szem előtt tartva dönt!
- Egyenlő jogokat a törvény előtt mindegyik társadalmi réteg tagjának!
- Egyenlő közteherviselést, amit nemcsak a szegények, hanem a gazdagok is fizetnek!
- Egységes Magyarországot, amelynek része Erdély is!
- Egységes magyar nemzetet, ami kiáll érdekeiért, és nem hagyja magát elnyomni!
- Független minisztériumot, ami külföldi befolyás nélkül, szabadon dönt az ország sorsáról!

A mai nap kivétel nélkül minden magyar és Magyarországon élő ember ünnepe! Együtt ünnepel az egész magyarság, határon innen és túl! Március 15-e példa a szolidaritásról, az összefogásról, a bajtársiasságról, és a hazaszeretetről. Ezt zengi televízió, rádió, újság, Internet, az emberek! A fák, a szél suhogása, a zászló lobogása, a madarak csicsergése, a virágok tündöklése, mind-mind azt harsogják: ez a nap mindannyiunké! A legnagyobb ünnepünk! Ahogy Tompa Mihály írta:

„Ünnep van a hazába, - sírni, Búsulni nem szabad!”.

Itt kezdődik a magyarok tavasza! Kizöldülnek a búzamezők, rügyet bont az akác, hazatér a fecske és a gólya. Tokaj szőlőtőkéi, az Északi-középhegység bércei, a Balaton kristály víztükre, az alföldi szántások fekete barázdái, az öreg csikós ráncos arca, az apró óvodások vidám mosolya, a mérnök büszke tekintete, az egri ménes dübörgése azt mutatja: a magyar nép újra életre kelt! A zord tél után eljött népünk tavasza, megújulásunk kezdete!

A magyar nép rendíthetetlen bátorsággal szállt harcba a szabadságért! Ahogy Petőfi írta:

„Föltámadott a tenger, A népek tengere…”.
Szerte a világon ismerik nagy forradalmáraink és szabadságharcosaink nevét! Más elnyomott népeknek is példa, fény volt a sötétségben ez a nap! Amerikai, orosz, német, francia, és megannyi nép költői, haladó politikusai köszöntötték és dicsérik máig a március idusán kitört magyar forradalmat!

Petőfi szavaival élnék:

„Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag”!

A nemzetiszín kokárda mutatja bal mellkasunkon: büszkén emlékezünk hős fiaidra! Büszke szívvel és lélekkel gondolunk rád, amikor egy olyan fát ültettek el, aminek most is élvezzük gyümölcseit! Szabad földön, szabad szívvel, szabad emberek között élhetünk, amit neked köszönhetünk!

A forradalom dicső fénye világosítja meg a mai napot! A szabadság hősei ma is itt élnek közöttünk! A szívünkben, a zászlóban, a kokárdában, a Nemzeti dalban, a madarak csicsergésében, a fák rügyeiben, a mezők zöldjében, a gyárak csarnokaiban, az erdő mélyén, a róna messzeségében. Rájuk emlékezik a szó, a tett, a gondolat. Emlékük életben tartja őket, amíg a magyarság e világon létezik.

Legyünk méltó utódai Petőfinek, Kossuthnak, Széchényinek, a forradalmi hősöknek és dicső szabadságharcosainknak! Sokan meghaltak az ő eszméikért, mi legalább élni tudjunk értük. Élni hasznosan és értelmesen, hűséggel a nemzet ügye iránt, elkötelezetten a nemzetek közti egyetértésért.

Köszönöm a figyelmet!

Nőnapi köszöntő - utólag

2009-03-15T09:48:00.002+01:00

Kedves Női Olvasók!

Sajnos az utóbbi napokban nagyon el voltam havazva, ezért nem volt időm a blogomra nőnapi köszöntőt írni. Szánom bánom, mivel szerintem, a nőnap nagyon fontos ünnep.

Viszont, ha látták a Munkáspárt 2006 Polgár Városi Alapszervezetének honlapján a nőnapi köszöntőt, vagy Polgáron kiragasztott 50 darab valamelyikét, akkor az én nőnapi köszöntőmet is olvasták, mivel én készítettem és tettem közszemlére azokat. :)

Viszont így utólag is:

Boldog Nőnapot kívánok minden Nőnek! :)

Gyűjtés a Polgári gázrobbanás károsultjainak!

2009-02-24T18:11:00.002+01:00

Gyűjtés a Polgári gázrobbanás károsultjainak!

Polgáron, egy Dante utcai házban pénteken délután négy órakor következett be hatalmas erejű robbanás, amelynek következtében a házban tartózkodó 74 éves édesanya és 32 éves fia életét vesztette. A robbanás erejétől további négy épület súlyosan megrongálódott, további 6-8-ban pedig kisebb-nagyobb károk keletkeztek. Az egyik ház lakóinak- egy hattagú családnak- máshol kellett tölteniük az éjszakát, ugyanis házuk lakhatatlanná vált. Őket rokonok szállásolták el. Az becslések szerint a kár 30-40 millió forint.

Kérjük, hogy segítsenek új bútorra, háztartási készülékekre (ami tönkrement, pl. TV, HI-FI torony, hűtő, stb.), valamint építőanyagra, gyűjteni a károsult családoknak. Az adományokat az önkormányzat bankszámláján keresztül juttatjuk el a különösen súlyos kárt szenvedett két család részére. Kérjük mindazokat, akik segítséget szeretnének nyújtani a kárt szenvedett családok otthonainak helyreállításában, hogy felajánlásaikat készpénzfizetési csekken illetve a banki átutaláson keresztül fizessék be az alábbi számlaszámra:

OTP Bank Nyrt
11738156 - 15373388

A közlemény rovatba szíveskedjenek beírni:

"Löki Antal és Urbán József családjának támogatására"

A támogatások befizetéséhez szükséges csekkek kérhetők a Polgármesteri Hivatal irodáiban, továbbá postai úton is tudunk a segítséget felajánló részére küldeni.

http://www.polgar.hu

Kérjük, segítsen Ön is!

Kovács Máté

Fiatal Baloldali Unió

Országos Elnökség, Hajdú-Bihar Megyei Küldötte

http://www.fibu-hbm.mlap.hu

http://www.mmp2006polgar.mlap.hu

Lenin halálának évfordulójára

2009-01-23T17:02:00.002+01:00

Kedves Olvasók!

Szomorú nap ez a mai. Szomorú nap az egész emberiség számára, de leginkább a munkásmozgalomnak. 85 évvel ezelőtt a mai napon, 1924. január 21-én meghalt a forradalmi munkásmozgalom zászlóvivője, eszménk harmadik nagy formálója, gyakorlati és elméleti vezetőnk, példaképünk, Vlagyimir Iljics Lenin elvtársunk.

Nagyon nehéz erről írni, de talán róla még nehezebb. Gyászos érzelmeink kifejezésére talán nincsenek is szavak, de Lenin elvtársról és hatalmas munkásságáról is nehéz írni, anélkül, hogy ne terjengős életrajzi művet, vagy ömlengős himnuszt írjunk.

Vlagyimir Iljics Lenin 1870. április 22-én született, az oroszországi Szimbirszk városában (ma Uljanovszk). Összesen 54 évet élt, de cselekedetei, munkássága túlnyúl több generáción, utat mutat a jövőbe, és magyarázatot ad a múltra és jelenre. 1903-ban megalapította a világ első marxista kommunista pártját, ami ma is működik (ma Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja, korábban Szovjetunió Kommunista Pártja). 105 év telt el azóta, és a világ minden táján találunk ilyen pártokat.

A kommunista gondolkodó, a cári elnyomás ellensége megjárta az orosz börtönök legsötétebb bugyrait, többször is száműzve volt hazájától, és üldöztetve a nemzetközi imperializmus által. De őt nem törte meg sem önkény, se száműzetés, se az üldöztetés, mindig keményen kiállt elveiért, és védvára volt a szocialista eszméknek! Nem fordult el elvtársaitól semmi kényszer hatására! Egy célja volt: jogot, kenyeret, és munkát adni a népnek! Az emberek munkájának legyen megbecsülése, és mindenkinek adasson meg a lehetőség, hogy dolgozzon!

Életműve 1917. november 7-én (az akkori orosz, paroszláv időszámítás szerint október 25.) csúcsosodott ki. Az Auróra cirkálóról jelet adva elindította a Téli Palota ostromát, Elkezdődött egy történelmi folyamat, a kizsákmányolás, az elnyomás eltörlése, a dolgozók hatalmának felépítése. Személyes irányítása alatt zajlottak a forradalmi hadműveletek, mialatt már a győzelem utáni teendőkön dolgozott.

Lenin műve példaként szolgál a világ dolgozói számára. Utat mutatott egy kizsákmányolás, és nélkülözés nélküli szabad világba. Közel harminc évvel később a világon szerte alakultak a szocialista országok, és a világ egy jelentős része került a néphatalom vezetése alá.

A nép forradalma – mint számtalanszor a történelem során – újra elbukott. Az imperialista elnyomó hatalmak újra felülkerekedtek. Ennek a bekövetkeztét Lenin egyik zseniális megállapítása igazolja: „Egy pártot csak belülről lehet szétverni, kívülről nem.” Ez történt Mihail Gorbacsov munkálkodása során a Szovjetunió Kommunista Pártjával, amikor elárulta azt, és tálcán nyújtotta oda az imperialista nagyhatalmaknak – a Szovjetunióval, és testvérországaival együtt. Ezzel elárulta a pártot, a marxizmust, Lenin művét, a szocializmust, a nemzetközi munkásmozgalmat, a dolgozó osztályokat is. Annak a rablókapitalizmusnak segédkezett, ami ellen Lenin harcolt, életét áldozta. A dolgozók kiszolgáltatottá váltak ennek a rendszernek. Újra kezdhetik a munkáshatalom építését, csak azért, mert egy újabb áruló fúrta be magát az elnöki posztba.

A kommunista eszmét azonban nem lehet eltörölni a Föld színéről! Tovább él a dolgozók szívében Lenin munkája, és tudatukban az, hogy volt olyan hely a Földön, ahol a melós döntött a maga sorsáról, és nem a tőkések. A világ minden táján alakulnak az újabb és újabb kommunista pártok, és döntik meg a kapitalista rendszert! Kína, Vietnam és Kuba még mindig a szocializmus erős bástyái, de újra visszatért a szocialista útra Belorusszia, Moldávia, és Transzisztrina, valamint új harcosként csatlakozott közéjük Nepál, Venezuela és megannyi latin-amerikai ország. Ők tovább viszik a Lenini eszmét, a zászlót, a fáklyát a kapitalista sötétségbe, ahogy mi is követjük őket „Tovább a Lenini úton!”.

Tisztelettel emlékezünk Vlagyimir Iljics elvtársunkra, vezetőnkre és példaképünkre!

Kovács Máté

Magyarországi Munkáspárt 2006 tagja,

Fiatal Baloldali unió Országos elnökség Hajdú-Bihar megyei küldötte

Hrisztó Radevszki:

LENIN

Ó, milyen nehéz is verset irni róla,
ki egyetemes és mindennapi;
egyszer útját a dolgozók közt rója,
máskor emberfölötti valaki.

Nehéz, de mégis hálás feladat ez:
arról írni, ki csupa logika,
kire figyelni jó mindig s érdemes,
mert ő a legjobbak legjobbika.

Ő megtalálta azt a szilárd pontot,
melyhez eszme-csigáját rögzitve
Arkhimédészként mindent elmozditott,
ami megérett az elsöprésre.

E csiga kitárta az ég kapuit,
űrhajok szállnak fel az éterbe
s az űrhajos, ki fenn az űrben úszik,
attól bátor, hogy gondol Leninre.

Kedves Olvasó!

2009-01-23T16:56:00.003+01:00

Kedves olvasó!

Elnézést kell kérjek, hogy nem írtam se karácsonyi, se újévi köcsöntőt.

Ezúton utólag is kívánok mindenkinek egy boldogabb új évet!

Üdv:

Máté

Kongresszusi beszéd

2008-11-21T16:43:00.000+01:00

November 8-án tartottuk a MIKSZ első kongresszusát, ahol egyesültünk a FIBU-val, és mostantól FIBU-MIK néven szerveződünk tovább. Megkoszorúztuk az egri szovjet emlékművet, amit még a nyár elején takarítottunk meg, odafele pedig egy vörös-zászlós menetben mentünk, mozgalmi dalokat énekelve végig Eger városán. A kongresszuson az alábbi beszédet mondtam el:

Tisztelt Elvtársak, Elvtársnők!

Nagy nap volt a tegnapi – és nagy nap a mai. Tegnap a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dicsőséges győzelmét ünnepeltük világszerte, Moszkvától Kijeven, Budapesten, Prágán, Párizson, Isztambulon, Ankarán, Pekingen, Tokion, Caracason, Havannán, Hosiminvároson és a világ összes városán át mindenütt. Nagy tettet hajtottak végre szovjet elődeink 1917. Október 27-én, a Gergely-naptár szerint November 7-én. Megfordították a Föld keringését. Attól a naptól kezdve már nem csak a pénz körül forog a világ – hanem ott van a remény, a példa, az eszme, az elvtárs, akinek az emberek számítanak, és nem az anyagiak. Hiába mondják, hogy a „szocializmus megdőlt”, vagy hogy a „kommunizmus egy halott eszme” - NINCS IGAZUK! A szocializmus erősebb, mint valaha! Ha nincsen is annyi szocialista ország, mint annak idején tündökölt a Földön, de ott vannak az emberek, akik tudják, hogy a szocializmus egy jobb világot teremtett, és tudnak változtatni a sorsukon, amire a tőke rányomta kegyetlen, fájdalmas bélyegét. Az emberek változtatni fognak, és tanultak a múlt hibáiból! Nem hiába érte el a közel 40%-os népszerűségi indexet az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja a közelmúltban! Nem hiába fordulnak a világ nagy vezetői Marxhoz, Leninhez! Azért, mert GYŐZTÜNK! Ha a forradalmat még nem nyertük meg, de erkölcsileg, és tudásban nyertünk, és ez már fél győzelem.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2007. szeptember 21-én az én segítségemmel alakulhatott meg a MIKSZ első alapszervezete Tiszaújvárosban, ahol szervező-titkárrá választottak. Ezután komoly szervezőmunkába kezdtem, és jelen voltam a Miskolci MIKSZ megalakulásánál, valamint megszerveztem szülővárosomban, Polgáron is a helyi MIKSZ-et. Később, az idén júniusban megszerveztük az első helyi, vidéki Kádár János megemlékezést Polgáron, a MIKSZ-el és a Munkáspárt 2006-al közösen. Emellett az Egri MIKSZ-nek is részt vettem a szovjet katonák sírjának megtisztítására szervezett akciójában.

Nagy örömmel állok itt, előttetek, elvtársaim előtt. Nagyon fontos, hogy végre legyen egy országos szervezetünk – nevezzük azt bárhogyan is. Ez egy hatalmas mérföldkő nekünk. A baloldali mozgalmak Kelet-Európában lassan egy negyedszázada egy mély bukkanóba estek. Ebből most próbálunk kimászni, ami hatalmas erőfeszítéseket foglal magába. Sokan azt mondják, hogy ugyanolyan nehéz dolgunk van, mint annak idején a kezdetek kezdetén. De tévednek! Mi ismerjünk elődeinket, és hibáikat, és tudunk azokból tanulni! Nem hallhatott meg hiába Spartacus, Dózsa, Petőfi, Osztyapenko, Che Guevara! Nekünk tanulnunk kell tőlük, és az ő hibáikból! Nem engedhetünk meg magunknak még egy akkora veszteséget, mint a Szovjetunió föloszlása! Nem engedhetjük meg magunknak egy újabb Sztálint, egy új Gorbacsovot, vagy egy újabb afganisztáni háborút! Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy föláldozzuk munkások millióit egy apró hiba miatt! Ez a mi utolsó, és egyetlen lehetőségünk! Ha nem cselekszünk, nem lesz mit megmentenünk! Ez ám sokkal nagyobb feladat, mint gondolnánk! A munkások már nem mernek közénk állni, mert féltik a családjukat, az állásukat, a lakásukat, a kis vagyonukat. Nem az az állapot van, mint a NOSZF, vagy a Tanácsköztársaság idején!

Nekünk a Venezuelai Bolivári forradalom útját kell követnünk, a saját nemzeti viszonyainkra alkalmazkodva! De emlékeznünk kell a Jugoszláv Partizánok hősies harcára, amiben saját függetlenségüket kivívták a fasiszta ordas vadakkal szemben! Harcoljunk a FARC-EP gerillák elszántságával, a Jugoszláv partizánok bátorságával, és a Marxi-Lenini bölcsességgel, és vigyük győzelemre a szocializmus szent ügyét!

Éljen soká a nemzetközi baloldal!

Éljen soká a proletariátus dicső harca!

Éljen soká a szocializmus!

A FIBU honlapja: www.fibu.hu

Mi a politika?

2008-11-03T16:42:00.000+01:00

A napokban kaptam egy aranyos levelet, amit megosztanék veletek:

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apja leülteti, és
így magyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, ...
és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és
minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra
ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és
szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja
felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy
az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál
be az ablakon, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival,
hogy mi is az a politika, mire ő így felel:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt,
amit a szakszervezet csak bámul, a kormány eközben alszik, a néppel
senki sem törődik, a jövő viszont szarban van...

Négy üzleti tanulság!

2008-10-26T08:56:00.000+01:00

Most nem írok semmi újat, hanem inkább közlök veletek egy érdekes íráűst, amit nemrég kaptam e-mailben. :)

Négy üzleti tanulság!

Első üzleti tanulság

A férj zuhanyozni kezd, amint a feleség befejezte, amikor csengetnek az ajtón.
Rövid vita után, hogy ki nyisson ajtót, a feleség enged, maga köré
csavar egy törölközőt, és leslattyog a lépcsőn..
Az első szomszéddal találja szembe magát.
Mielőtt megszólalhatna, azt mondja a szomszéd:
Adok neked 800 eurót, ha leveszed a törölközőt.
Rövid gondolkozás után a feleség leveszi a törölközőt, és anyaszült
meztelenül áll a szomszéd előtt.
A szomszéd azonnal a kezébe nyom 800 eurót és elmegy.
Meghatódva, de izgatottan a szerencsétől, ismét maga köré csavarja a
törölközőt és visszamegy az emeletre.
Bemegy a fürdőbe, és a férj miközben zuhanyozik, megkérdezi:
- Ki volt az?
- Az első szomszéd - mondja a feleség.
- Fantasztikus, és, említette hogy tartozik nekem 800 euróval?

Tanulság: amennyiben a fontos információkat a kölcsönről és azok
kockázatairól időben megosztod a részvényeseiddel, elkerülheted a
lehetséges veszélyeket.

Második üzleti tanulság

Miközben a pap az autót vezeti, az út szélén megpillant egy apácát.
Megáll, és felajánlja neki hogy elviszi, amit az apáca el is fogad.
Beszáll az apáca az autóba, kényelembe helyezi magát, lábait keresztbe
teszi, hosszú ruháját úgy igazítva, hogy térde kivillanjon.
A pap odapillant, és kis hijján balesetet okoz.
Miután visszanyeri önuralmát a volán fölött, szép lassan a kezét az
apáca térdére helyezi.
Az apáca ránéz és azt mondja:
- Atyám, talán nem emlékszik a 129. zsoltárra?
A pap elnézést kér, mondván:- a test gyarló.
Megérkeznek a kolostorhoz, az apáca kiszáll, sokatmondó pillantást vet
a papra, és elmegy.
A pap, amint megérkezik a templomba, előkapja a bibliát és megnézi mit
takar a 129. zsoltár.
A következő állt benne: Menj előre és keress, haladj tovább és
megismered a csúcsot.

Tanulság: - Ha a munkádban, melyet végzel, hiányosságaid vannak,
kitűnő alkalmat szalaszthatsz el.

Harmadik üzleti tanulság

Az eladó, a titkárnő, meg az igazgató elmennek ebédelni, és az
étteremben az asztalon egy régi olajlámpát találnak.
Megdörzsölik, mire a lámpásból előjön egy szellem füst formájában és megszólal:
- Általában egy embernek 3 kívánságát teljesítem, de most hármótoknak
fogom egy-egy kívánságát teljesíteni.
- Legyek én az első- mondja a titkárnő-azt kívánom, hogy a Karibi
szigeteken lehessek, és ne érdekeljen semmi a világon.
Puff, eltűnik.
Az eladó elcsodálkozik és közli, hogy ő a következő, ő a következő!
- Én a Tahitin szeretnék lenni, a strandon feküdni a saját bejáratú
masszőrömmel, és egész életemben szerelemben élni.
Puff! Ő is eltűnik.

- Te vagy a következő - mondja a szellem az igazgatónak.
Az igazgató azt mondja:
- Szeretném, ha ez a kettő ebéd után visszajönne az irodámba.

Tanulság: mindig hagyd előbb a főnököt beszélni.

Negyedik üzleti tanulság

A veréb egész nap a fa ágán üldögélt, nem csinált egész nap semmit.
Meglátja a nyuszi és megkérdezi:
- Odaülhetek én is a fa alá, és közben nem csinálok semmit, ahogyan te is?
- Természetesen, miért ne - mondja a veréb.
A nyuszi lecsücsül, és közben megszunnyad. Váratlanul megjelenik a
róka, a nyuszira ugrik és megeszi.

Tanulság: Ha úgy gondolod, hogy munka nélkül szeretnél ücsörögni,
ahhoz nagyon magasan kell ülnöd.

:)))))

Győzelmek és vereségek...

2008-07-09T08:51:00.000+02:00

Az utóbbi hetekben győzelmeket győzelmekre halmozott a magyar munkásmozgalom. Az országban volt 3 Kádár János megemlékezés, az egri MIKSZ egy akciója keretében megtakarította a helyi Szovjet sírt, valamint megalakult a Szociális Charta mozgalom is. Továbbá Vajnai Attila megnyerte a Strasbourg bíróságon a "Csillagper"-t.

Vegyük elsőre a Szociális Chartát. Erről csak röviden szeretnék írni. Végre elindultegy folyamat a baloldalon, ami összefogja azokat az értelmes baloldali szervezeteket, akik bírálják az MSZP mostani felső vezetésének politikáját. Többet megtudhat a Chartáról a Charta honlapján: http://www.charta-2008.tvn.hu/

Folytatnám az egri akcóval. 2008. június 27-én Egerbe mentem, hogy ott tárgyaljak Tatár Csabával, és Juhász Viktorral a Heves- és Hajdú-Bihar-megyei MIKSZ-, MMP2006- és KJBK-szervezetek együttműködéséről. A tárgyalás sikerrel lezajlott, majd Tatár Csaba családias környezetben vendégül látott minket. Az együttműködés jegyében másnap az egri MMP2006, MIKSZ, KJBK, MMP2006 Nőtagozat, MEASZ, valamint én a polgári MIKSZ és MMP2006 képviseletében, közösen megtakarítottuk éps virágokkal földíszítettük az egri szovjet katonai sírt.

2008. július 4-én helyi Kádár János megemlékezést tartottunk Polgáron. Ez nagyon jól sikerült. Egy helyi vállalkozónak köszönhetően teherautóra volt felerősítve transzparensünk, amin a "Köszönjük, Jani bácsi!" felirat volt olvasható. Az akciót a helyi lakosok pozitívan értékelték, és minden szórólapounk elfogyott, valamint sokan vittek a Kádár Jánosról készült képekből is, hogy kiteszik otthon a konyhába, vagy a nappalijukba. Egy néni azt mondta, hogy "Végre csinálnak ilyen megemlékezést! Isten éltesse, aki kitalálta ezt!" De a fiatalabb korosztályok nagy része is pozitívan értékelte akciónkat. Volt, aki azt kérdezte rögtön, hogy "Hol lehet ebbe a pártba belépni?". Másnap, 2008. július 5-én tartotta megemlékezését Budapesten az MKMP, körülbelül 1.000 fővel, majd júli 6-án az MMP2006, körülbelül 4-500 fővel. A lényeges számbeli különbség a 2 megemlékezés létszáma között azért van, mert az MKMP a megszokott napon tartotta, míg az MMP2006 nem, így azok, akik megszokták, hogy Kádár János halálának évfordulójához közelebb eső szombati napon van a megemlékezés, azok szombaton mentek el.
Itt van két kép a polgári megemlékezésről:

Vajnai győzelmének a bíróságon nagyon örülök, erről több információhoz a www.mikszpolgar.mlap.hu oldalon jutnak.

Akkor mi volt a vereség?

A vereséget nem a munkásmozgalom szenvedte el, hanem a magyar közrend és a magyar közerkölcs. Szombaton volt a mindenki által ismert melegfelvonulás, és ellentüntetései. Én nem értek egyet azzal, hogy a melegek fölvonuljanak - élhet felőlem mindenki olyan nemi életet, amit akar, csak ne nyilvánosan - de a szélsőjobboldali ellentüntetőkkel sem értek egyet! Szerintem a tojásdobálás nem szabad véleménnyilvánításnak minősül, hanem közrend megzavarásának! Aki erőszakot alkalmaz egy tömegdemonstráción - legyen az bármilyen politikai nézetű - az a közrend ellen tesz vétséget, és komolyan meg kell büntetni! Továbbá a melegfelvonulást sem engedélyezném, kirívósága miatt, és amiatt, hogy az átlagemberben (többek között bennem is) felháborodást keltenek az ilyen megnyilvánulások. De azt meg kifejezetten röhejesnek tartom, hogy az ellentüntetők nagy része "erkölcsös keresztény"-nek tartja magát, de a keresztényi normákkal teljesen szembenálló módszereket használ véleményének kifejtésére. Mellesleg ha már a kereszténységnél tartunk: Valamelyik évben nem egy nyugati papneveldéből kerültek ki homoszekszuális pornófelvételek, amiket a bent lévők készítettek?

A Nap Keltében nyilatkozott egy értelmes ember a Demos Magyarország nevében, amely szervezet aláírásgyűjtést szervez az erőszak ellen. Arra kérek mindenkit, hogy csatlakozzon ehhez, és vessünk véget ennek a balkáni állapotnak! Sajnos ma már lassan elmondhatjuk, hogy Hegyeshalom a "Balkán kapuja". Itt lehet aláírni a Demos Magyarország petícióját: http://www.demos.hu/Sajto/Kozlemenyek?page=details&oldal=1&news_id=258&parentID=925

További jó böngészést!

Tibet Dosszié 01.

2008-06-12T11:21:00.000+02:00

Tisztelt olvasó!

Összeállítottam a Tibet Dosszié első részét, a tibeti eseményekről, Kínai szemmel. A következő részekben más szemszögből is megpróbálom bemutatni, az igazságot földerítve.

A dokumentum az alábbi linken keresztül letölthető:

http://data.hu/get/339566/Tibet_Dosszie_01.doc.html

Felhívás!

2008-05-28T17:43:00.001+02:00

Kedves Olvasók!

Mint tudjátok, a Munkás Ifjúsági Közösségi Szervezet tagja vagyok, és országos szinten is én szervezem a dolgokat egyenlőre.

A közelmúltban megalakult 3 alapszervezet, de ezek mind Észak-Magyarországon alakultak meg. A jövőben viszont tervezzük Dél-Magyarországi, és már országrészekbeli MIKSZ alapszervezetek megalapítását!

Továbbá szívesen várunk mindenkit az Egri, a Budapesti, a Polgár Városi, a Miskolci és a Tiszaújvárosi MIKSZ alapszervezetekbe! Ezen kívül Nyíregyházán, és környékén is szerveződik MIKSZ, az odavalósiak is nyugodtan írhatnak!

A jelenleg üzemelő MIKSZ weboldalakat az alábbi webcímeken éritek el:

www.miksztiszauj.extra.hu
www.mikszpolgar.mlap.hu
www.mikszeger.mlap.hu

Akit érdekel, az legyen szíves írjon nekem!

Üdvözlettel:

Kovács Máté

A tandíjtól Barack Obamáig

2008-04-23T09:27:00.000+02:00

A mai nap reggelén - mint az elmúlt 2 napban - itthon ültem a tv előtt, betegen, és a TV-ét néztem. Az M1-en láttam a Nap Keltét, abban Dávid Ibolyát a Kereszttűzben, volt egy beszélgetés Barack Obama - sajnálatos - vereségéről, és egy új "tandíjról", ami "nem tandíj".

De kezdjük az egészet itthon! - Tandíj, ami nem is tandíj? Ez számomra érdekesnek tűnik. Miért dobtunk ki az ablakon 5 milliárd forintot, ha a tandíjat így is - úgy is bevezetik, csak más néven? De természetesen itt sem - mint bárhol az életben - a szociális helyzet, a vagyon, vagy a fizetés a mérce. Azt nézik, hogy ki az aki jobban tanul. De ki tud jobban tanulni? Az, akinek otthon keményen be kell segíteni a házimunkában - már amikor otthon van - és alacsony életszínvonalon él? Vagy az, akit hazavisz a sofőr a több milliós apuci vette drága kocsival, és otthon nyugodtan van ideje tanulni, két fürdőzés között az otthoni medencében. És ki az, akinek van lehetősége fizetni? A proligyereknek, vagy a burzsujnak? Természetesen a politikai vezetés - mint mindig az utóbbi 17 évben - annak ellenére, hogy a gazdagok tudnának miből fizetni, a szegényekre hárítja a terheket. Természetesen nem értek azzal sem egyet, hogy bárki 3-4 diplomát teljesen ingyen szerezzen meg (az állam pénzén), és 30 éves korában is az egyetem padjait koptassa - holott már régen dolgozó, adózó állampolgárnak kéne lennie. Az sem tűrhető, hogy Magyarországon ingyen kitanulják egyesek az orvosi szakmát - ami magas színvonalú képzés Magyarországon - és elmennek nyugatra, hogy a hazai fizetés többszörösét kapják meg ott. De ezért miért pont azokat kell még jobban sújtani, akik már így is nyakig vannak a kásában? Magyarországon az oktatást meg kell reformálni - ez tény. Az én véleményem, hogy lehet tandíj, de ne a proligyerekeknek, hanem a burzsujfiókáknak, akiknek szülei meg tudják fizetni, még a többszörösét is! Továbbá be kell vezetni, ha Magyarországon valaki megszerez egy diplomát, akkor köteles legyen addig itt dolgoznia, amíg adójával ki nem fizette azt a pénzt, amibe az ő tanulása került a Magyar Államnak. A harmadik pedig: mindenkinek legyen lehetősége 2 diplomát "ingyen" megszerezni, de többet az Állam ne álljon senkinek!

A másik érdekes téma: az MDF javaslata az egy kulcsos adóról. Szép és jó, de az egy kulcsos adó bevezetése a világ legnagyobb tévedése! Miért? Mert ez legjobban a kisembereket súlytaná. Szlovákiában is bevezették, és legjobban a kisembereket súlytotta. A progresszív adózás egy jó dolog, csak Magyarországon alacsonyak az adókulcsok. A felső adókulcs határa az osztrák minimálbérnek felel meg. Ezeket kell emelni, és megoldódik minden probléma ezzel kapcsolatban. De természetesen az apró és fölösleges adókat el kell törölni!

A harmadik számomra érdekesnek, és fontosnak tűnő téma: Barack Obama Pennsylvaniai veresége. Hál' Istennek ez nem egy hatalmas vereség. 3% ide vagy oda, nem a világ. Ráadásul az elemzők azt mondják, hogy Obamanak nagyobb esélyei vannak a további területeken. De miért éppen Obama, akit szerény személyem szeretnék, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke legyen? Hillary Clinton alapjában véve nem egy olyan rossz ember. Be akarta vezetni az USA-ban az állami egészségügyi biztosítós rendszert - amit most akarnak szétverni nálunk -, így 50 000 000 (!) ember jutott volna egészségügyi biztosításhoz és csökkent volna annak a közel 18 000 embernek a száma, aki naponta meghal az USA-ban az egészségügyi ellátás hiánya miatt. De számomra Barack Obama mindig is szimpatikusabb volt - még az előtt is, hogy Hillary Clinton kampányfilmjében megláttam a "negatív képsorok" között Fidel Castro elvtársat (aki, azért valljuk be, nem egy rossz ember, hiába is próbálja az USA mindenféle szemét embernek beállítani, sokkal jobb az élet Kubában, mint Battista rezsimje alatt) . Vajon miért? Obama néger származású, ezért nagy lépéseket tud tenni azért, hogy az USA-ban megszüntessék a rasszizmust, és erősebben büntessék a rasszista bűnöket. Továbbá Obama sokkal fiatalabb, dinamikusabb, és egy új politikát képvisel, a régi, befásult Fehér házi erőszakos, militáns politikával szemben. Barack Obama az az ember, aki tud változtatni az USA mostani politikai "imázsán", és igazi változásokat hozhat az USA-ban. Remélem a háborús veterán McCain-el, és az ex-first lady Hillary Clintonnal szemben Barack Obama fog győzni ősszel, az Amerikai elnökválasztáson.

Remélem érdekesnek találtátok írásomat, további jó netezést!

Ha van időtök, nézzétek meg az alábbi videót (a Kubai Nagykövetség oldaláról szedtem le, remélem tetszeni fog mindenkinek):

Elindult a blogom!

2008-04-22T11:33:00.000+02:00

2007. Április 22-én elindítottam a blogom. Remélem magas látogatottsága lesz - meg lesz elég időm frissíteni. Szóval, ha időtök engedi mindig kukkantastok ide. :)